Jóreggelt, avagy delet. Tegnap sikeresen idegeskedtem szokásomhoz híven. Kb. fél órát vártunk a vonatra. De a vonaton elvoltam, hallgattam vagy a rádiót, vagy a zenéimet. És végre megérkeztünk. A félelem még mindig bennem volt, kicsit csodálkoztam is. Nagyimnál ebédeltünk, majd géphez ültem, megnézni a netet, ami ment. Szóval neteztem, uncsim hazament tanulni, a viharba visszajöttek, később pedig jött a pasija, aki egyben a rokona is, akit had ne mondjam ki nem állhatok. Néztem volna a Rubít, de az folyton pofázott, azthittem leütöm. Végre elment, anyumék is, unatkoztam egy sort, majd mentünk uncsimékhoz. Először tollasoztunk, hát szarul ment, majd maszit vittük sétálni. Jajj drága dagikám egy angyal. Nem siet, épp hogy csak megy mellettem. Persze a kankutyákkal van tele a falu, de maszi leszarja őket nagy ívben már elnézést. Sajnos találkoztunk uncsim pasijával, akik nyáladzottak egy sort, én meg maszival hülyültem, meg egy furcsa kis kutyával, nagyon cuki. Majd hazafelé uncsim beszélt a barátnőjével egy sort, míg engem megettek a szúnyogok. Végre hazaértem, hajatmostam, vacsiztam, és néztem a hetedik érzéket. Istenem az a toby, vagy craig olyan helyes, a szeme is gyönyörű... :$ Majd gépeztem kb. fél órát és aludtam volna, de nem tudtam szokás szerint. Zenehallgatás közben jöttem rá, hogy volt okom félni. Tavaly tök jó volt, mert uncsim nem szart le de most... Reggel felkeltem hatkor, de nem volt erőm győzít nézni, pedig rámfért volna egykis röhögés. Visszaaludtam, majd felkeltem, néztem a vivát majd azt a derekes izét. És igen megint ide a géphez, azthiszem jobb ha befejezem ezt a blogot és frisselek de még elmondom, hogy uncsim vizsgázott, és aztmondta kb. fél tizenegyre itt lesz, és mostmár fél egy, szal nagyon bír ezenúl érdekelni a pofája.

Frissek: