Sophie, egy 13 éves lóbolond lány. Egyik nap nagy változást hoz az életében, de ő ezt nem is sejti.

- Kelj fel kicsim! - mondtam Sophie anyja, aki megpuszilta lányát, és már az ajtó felé ment.
- Jó, szia anya és apa! - köszönt el a szüleitől Sophie.

A szülei egy nagy divatcégnél dolgoztak, ezért szinte minden nap nem voltak otthon. Ilyenkor Sophie otthon ült, és próbálta lefoglalni valamivel magát. Leggyakrabban a lovas dolgaival foglalkozott, amit eddig kapott. Nagyon szeretett volna egy saját lovat, amit meg is kaphatott volna, ha nem New Yorkban laktak. Sophie éppen a tévét nézte, mikor meghallotta hogy csöng a kapu telefonjunk. Odaszaladt és felvette.

- Helló, Sophie vagyok.
- Szia Sophie! Engedj be kérlek! - mondta a nagynénje.

Sophie beengedte, s kicsit furcsálta, hogy mit keres itt a nagynénje, mikor ők nagyon messze laknak.

- Összepakoltál már? - kérdezte a nagynénje aki épp belépett a házba.
- Mit is? - nézett rá értetlenül Sophie.
- Még nem mondta anyukád? Javasoltam, hogy a nyári szünetben gyere el hozzánk, és érezd jól magad. Tudod már lovakat is tartunk. - mosolygott Ella.
- Tényleg? - s Sophie gyorsan pakolni kezdett.

Kevesebb mint negyed óra alatt, össze is pakolt majd a cuccokkal együtt lementek a lifttel. Utána beszálltak Ella kocsijába, és elkezdődött a nagy utazás.

- Kb. 6 órás lesz az út. - mondta Ella, majd elindította az autót.
- Jó. - Sophie elővette a laptopját és játszani kezdett.

Lefoglalta magát, és észre sem vette és már eltelt 5 óra, és mikor kinézett egy zöld legelőt látott.

- Hú de nagyon várom már! - kiáltott fel Sophie.
- Látszik rajtad. - nevetett Ella.

Mikor megérkeztek, Sophie unokatestvére Cathy, és a nagybácsi várta George.

- Sziasztok! - köszönt fel Sophie, s a csomagtartóhoz lépett.
- Hagyd csak majd elintézzük, addig Cathy körbe vezet.
- Jó.

Sophie és Cathy elindultak a karámhoz.

- Általában az istállóban tartjuk a lovakat, de néha ide is kiengedjük őket, most pedig a második karámhoz megyünk aztán az istállóhoz.
- Jó. - mondta Sophie és a másik karámhoz indultak.
- Szépség! - szólalt meg Cathy, s egy szép sárga kanca rohant Cathy felé.
- Ő itt a lovam Szépség. - simogatta meg a fejét Cathy.
- Nagyon szép. - nézte meg jól Sophie.

Cathy még egy kicsit kényeztette Szépséget, majd az istállóhoz indultak.

- Holnap lóvásár lesz, gondoltuk majd vehetsz magadnak egy lovat.
- Micsoda? Hisz nincs is pénzem rá! - gondolkozott el Sophie.
- A szüleid adtak a szüleimnek pénzt azt hiszem. De amúgy is vennénk lovakat. - mondta mosolyogva Cathy.
- Hú de jó. - ugrott egyet Sophie.
- Már sötétedik, körbevezetlek a házban aztán tudod. - nevetett Cathy.

Kisétáltak az istállóból, és Cathy bevezette Sophiet a szobájába. Míg Sophie kipakolta a cuccait és elrendezte, addig Cathy beszélt neki a lovaglásairól. Majd lementek vacsorázni, és aztán alvás. Sophie még alig fogta fel, hogy mi történt vele, és ahogy igyekezett, minél jobb elálmosodott, és el is aludt.