A díjlovaglás más néven idomító lovaglás, olimpiai szakág, melynek a gyökerei odáig nyúlnak vissza, amikor az ember először ült fel a ló hátára. Ez a szakág abból az igényből alakult ki, hogy az ember befolyásolni és irányítani képes a lovat. Ennek az értelme először egy úti cél elérése volt, lehetőleg a lovas által kívánt sebességgel és útvonalon. Később azonban az ember rájött, hogy a lovaglás művészetté fejleszthető, és hogy akaratunkat is érvényesíthetjük a lovon, hogy harmóniában vagyunk vele, lehetővé téve, hogy lovunk ugyanolyan élvezetét lelje a munkában, ahogyan mi is. Ez a harmónia a díjlovaglásban jelent meg először teljesítendő kritériumként, de ma már a lovassportok mindegyikére vonatkozik, hogy csak a lóval összhangban lehet csúcsteljesítményt nyújtani.
A kisebb kategóriájú versenyeken 20 x 4, a nagyobbakon 20 x 60 méteres bekerített pályán, avagy díjnégyszógben kell a feladatokat teljesíteni. A lovagolandó feladatokat, nehézségi fokuk alapján eltérő kategóriákba sorolja a díjlovagló szabályzat. Némely programok pontosan leírják, hogy melyik idomító feladatokat milyen sorrendben kell megcsinálnia a lónak és a lovasnak. A legkönnyebb programok a lovasiskolák alapvető gyakorlatait tartalmazzák, míg a legnehezebb kategóriák perdüléseket, passaget, piaffot, sorozat-ugrásváltást és egyéb magas szintű feladatokat foglalnak magukba. A díjlovasprogram, legyen bármilyen nehéz is, nem tartalmaz olyan elemet, amely ne lenne része a ló természetes mozgásfolyamatának. Az igazán komoly feladatok természetesen csak tudatos képzés eredményeként végezhetőek el. Az előre rögzített, kötelező programokon kívül sokszor rendeznek kűrversenyeket is, amelyben a lovas egyénileg választott zenére, saját összeállítású programmal startol. A kűr esetében előre rögzítik, hogy milyen feladatoknak kell feltétlenül benne lenniük a programban annak érdekében, hogy az eltérő bemutatók nehézségi fokuk alapján összemérhetőek és egységesen értékelhetőek legyenek.
A díjlovaglóversenyeken nehézségtől függően három, vagy öt bíró pontozza az előadásokat a díjnégyszög különféle pontjairól nézve. Az összes teljesített feladatot 0 és 10 közötti pontszámmal díjaznak. A 0 jelentése nem végrehajtott, a 10 ponté pedig a kitűnő. Egyes feladatok kiemelt szerepet kapnak, így dupla súllyal számítanak a végső értékelésbe. A program végén a szerzett pontszámokat összeadják, és ennek alapján alakul ki a végső sorrend. Némely feladatok értékelése alatt a versenybírók az összbenyomást is díjazzák. Itt olyan szempontok alapján értékelnek, mint a lovas befolyása és ülése, a ló lendületessége valamint az elengedettsége, figyelmezettsége és jármódjainak tisztasága. Zenés kűr esetében a művészi érték és a kűr technikai kivitelezése is mérvadó.
A jó díjlovas precíz, kitűnő ütemérzékkel bír, és a megfelelő pillanatban képes alkalmazni mindazon segítségeket, amelyekben irányítani tudja a lovát. Jó érzékkel, finom érvényesíti az akaratát. Higgadt lelkiállapotban, a feladatra koncentrálva lovagol, nem csak a versenyeken hanem a felkészülés közben is.
A jó díjló egyensúlyban, elengedetten, kötetlenül és nyugodtan mozog. Képességei között megtalálható a ruganyos, térölelő, laza mozgás és az ezt lehetővé tevő, megfelelő testalkat. Arányos test, hosszú, enyhén ívelt nyak, laza tarkó, közepesen hosszú, szabadon lebegő hát, jól izmolt far és hosszú, erős lábak. A helyesen képzett, díjlovaglásra alkalmas ló végig a lovasára koncentrál, és azonnal reagál annak legapróbb segítségeire is.