Hajnali öt óra volt. Sophie pedig már öt előtt lenyomta az ébresztőjét, és igyekezett lefelé. Reggelizett, majd az istálló felé ment. De a háta mögött hallott egy hangot, amitől ijedten fordult meg.

- Jaj! Ó bocsi Aron. - pirosodott el Sophie.
- Én kérek bocsánatot, amiért megijesztettelek. - mondta egy mosollyal Aron.
- Akkor kvittek vagyunk. - nevetett Sophie.
- Hova igyekeztél ennyire? Még csak öt óra van. - kérdezte Aron.
- Vakmerőhöz. Ma már szeretnék vele ugratni, de előtte kényeztetem egy kicsit. - mosolygott Sophie.
- Ó értem. Hát majd ne ijedj meg ha látsz, mert az istállót takarítom. - nevetett Aron, majd a trágyadombhoz ment.

Sophie berohant az istállóba, s az összes ló ránézett. Sophie minden ló szemébe belenézett, és látta hogy mekkora szeretett van bennük. Így hát mindegyik lóhoz odament, és adott nekik egy kis répát. A lovak szívesen fogadták, és örültek is neki. Majd már csak Vakmerő szemeit látta, aki fejét már teljesen kidugta a boxból.

- Itt vagyok angyalom. - nevetett Sophie, és odaadta neki a répát.

Vakmerő hamar megette, és tetszett neki, hogy a gazdája kényeztette. Néha azért Aron is betoppant, de nem nagyon zavarta őket. Majd hirtelen egy hangos nyihogás hallatszott. Sophie kinézett, Vakmerővel a hátán. Látta, hogy Cathy az.

- Sophie, cseréltetek? - nevetett Cathy.
- Miért? - nézett rá Sophie.
- Vakmerő a hátadon van. - mutatott a lóra.
- Ő hát ó is szeretne díjugratni azt hiszem. - mondta Sophie.
- Ja. Na akkor bemegyek a felszerelésekért, addig vezesd ki.
- Jó.

Hamar felnyergelték Vakmerőt, bár egy répa kellett hozzá. Kivezették, a pályára, ahol már akadályok vártak rájuk.

- Először melegíts be, aztán meg ugratsz. - mondta Cathy, aki felült a kerítésre.

Sophie bemelegített. Lépett, ügetett, vágtatott, jobb kézen bal kézen, és még a többi gyakorlatokat is. Majd megállította Vakmerőt, és hallgatta, ahogy Cathy magyaráz az ugratáskor. Egy akadály elé álltak, ami pár centivel volt a föld felett. Majd elugrottak, és Sophie úgy érezte mintha repülne, csodálatos volt. De a végén kiesett a nyeregből.

- Semmi baj, mindenki így kezdi. - biztatta Cathy.
- Akkor jó. - állt fel Sophie, és visszaült Vakmerő nyergébe.

Újra megpróbálkoztak az akadállyal, de már hiba nélkül. Nagyobb akadályokon is átment Sophie, de csak kettőt vert le. Még párszor végigmentek a pályán, majd Cathy szólt.

- Egész jó volt. - mondta Cathy.
- Kószi, de neki köszönd. - nevetett Sophie.
- Érthető. - mondta Cathy és leszállt a kerítésről.

Bementek az istállóba, és Sophie lenyergelte Vakmerőt, mert Cathy Szépséghez ment. Sophie még edzés után kényeztette egy kicsit Vamerőt, majd ment aludni. Míg a házba ment, addig nézte hogy edz Cathy. Nagyon ügyes volt, és azt is észrevette Sophie, hogy Aron nézi az unokatestvérét. Bement a konyhába, megvacsorázott majd ment aludni. Még csak nyolc óra volt, de Sophie ahogy lefeküdt, úgy el is aludt.