Cathy besietett Sophie szobájába, felkapcsolta a villanyt, és széthúzta a függönyöket, majd Sophiehoz rohant, és kelteni kezdte.

- Képzeld ma jön egy úgy lány! - mondta gyorsan a hírt.
- Aludni akarok, még csak... - s ránézett az órájára.
- Hajnali öt van! - kiáltott fel.
- Igen az új lány, aki Elizabeth, tízkor fog jönni, addig pedig nekünk mindent ki kell takarítani, szóval kelj föl! - mondta Cathy és felállt.
- Felőlem. - és Sophie kiszállt az ágyból, és gyorsan felöltözött.

A két lány már fél hatkor az istállóban volt. Míg Sophie kivezette az összes lovat a karámba, Cathy tisztítófelszereléseket hozott. Először kitakarítottak minden boxot, feltöltötték az itatókat. Majd lemosták az ablakokat, és leszedték a pókhálókat is. Majd felmosták a padlót, és elégedetten néztek körbe a munkájukkal.

- Azt a nagyon szép lett! - nézett szét Sophie.
- Ez még csak a bemelegítés volt! Még ott vannak a pályák, a nyerges és a kapu! - mondta mosolyogva Cathy.
- Dejó... Amúgy 7 óra van. - nézett Sophie az órára.
- Akkor jobb ha igyekezünk! - mondta Cathy, és besétált a nyergesbe.

Sophieval minden felszerelést megtisztítottak, majd szép rendet raktak. Volt pár holmi amit kidobtak, de találtak még használható holmikat is. fél nyolckor a pályákhoz mentek, és lemosták a kerítést, és előszedtek egy gereblyét. Szép lett most már a pálya, mintha csak egy versenypálya lett volna. Fél kilenc volt, és a kapuhoz mentek. Míg Sophie a lószobrokat mosta, Cathy a kapukat, és közben felseperte az utat.

- Kivagyok!!! - mondta Sophie, aki végzett a munkával.
- Majd megszokod. - nevetett Cathy.
- Nem hiszem.
- Én igen, de most vigyük vissza a cuccokat, és vegyünk fel a lovas ruháinkat.
- Remélem megérte ennyit takarítani. - imádkozott Sophie.

Majd a szobájukba mentek, és szépen felöltöztek. Már csak öt perc volt és tízet mutatott az óra. Kisiettek a kapuhoz, ahol már az anyjáék voltak.

- Szépen kitakarítottatok, míg mi bevásároltunk. - mosolygott Ella.
- Semmiség. - nevetett Cathy.
- Na persze, neked. - mondta Sophie fáradtan.
- Nyugi majd ugratsz, és Aron tanít, mert én Elizabethel leszek. - kacsintott Cathy.
- Értem. - mondta Sophie és gondolatban elájult az örömtől.

Majd megérkeztek az új jövevények. Egy szép fekete bmv-ből kiszállt egy elegáns hölgy, és egy lány, akinek szőke haja volt, és menő lovas ruhája.

- Jó napot Ella. - köszönt a hölgy.
- Szia Sissy, és szia Elizabeth. - köszönt Ella a két embernek.
- Gyere velünk. - szólt Elizabethez Cathy.
- Rendben. - s Cathyhoz ment Elizabeth.

A karámhoz mentek.

- Szép hely. - mondta Elizabeth.
- Köszi. - mondta Cathy.
- Amúgy én Cathy vagyok, engem kicsit ismersz, ő pedig az unokatestvérem Sophie.
- Értem, szia Sophie. - mondta Elizabeth de rögtön Cathyhoz fordult.
- Szia Betty. - mondta Sophie a becenevén.
- Cathy, mikor fogunk lovagolni? - kérdezte Elizabeth.
- Felőlem már most is. - mondta Cathy.
- Jó, akkor azon a lovon szeretnék. - mutatott Betty Vakmerőre.
- Hát Betty, az Sophie lova. - mondta Cathy.
- Nembaj, megengeded ugye? - nézett Sophiera.

Sophie nem tudta mit mondjon, féltette ettől a lánytól a lovát, de hát nem tudott mit tenni.

- Igen. - mondta Sophie.
- Nagyszerű, nos akkor vezesd ki. - utasította Betty.

Sophie szívesen visszatekerte volna az időt, de hát sajnos nem tehette. Kivezette Vakmerőt, Cathy addig kihozta a felszerelést.

- Szép paci vagy. - simogatta meg Vakmerőt.
- Nyihaha. - viszonozta Vakmerő.
- Így ni, fel is ülhetsz rá. - mondta Cathy.
- Jó. - mondta Betty, és adott egy puszit Vakmerőnek.
- Beviszlek a pályára, ott fogsz lovagolni. - mutatott a pályára Cathy.
- Jó.

Cathy odavezette Vakmerőt, és beálltak a pálya közepére. Rárakta a futószárat Vakmerőre és elkezdtek edzeni. Sophie látta mennyire élvezi Vakmerő. De ő borzalmasan érezte magát, hirtelen meglátta Aront.

- Sziasztok! - köszönt Aron, és odament az új lovashoz, és Sophiet észre sem vette.
- Szia, biztosan te vagy Aron. - mondta elegánsan Betty.
- Te pedig Elizabeth úgye? - mondta egy mosollyal Aron.
- Igen, de hívj csak Bettynek. - mondta kedvesen Betty.
- Nos akkor nem zavarok, folytassátok csak tovább,  de majd nézlek Betty. - mondta Aron, és a kerítéshez ment.
- Ó szia Sophie. - lepődött meg Aron.
- Szia. - mondta Sophie.
- Edzhetlek addig, tudod ugratni. - fordult felé Aron.
- Kösz, de nem kell. - ment arrébb Sophie.
- De miért? - lepődött meg Aron.
- Egy az, hogy ott a lovam, kettő látom érdekel Betty. - és Sophie a karámhoz futott.

Látott egy lovat, aki a sarokban állt, gondolta odamegy hozzá. A ló nem volt különösebben szép, de Sophienak épp ez tetszett benne. Egy foltos pinto volt. Sophie először elmesélte neki mi minden történt, majd mikor a ló lefeküdt ő megölelte.

- De kedves paci vagy, nem tudom hogy nem láttalak. - simogatta a lovat..
- Nyiha. - mondta Szellő.

Sophie gondolta, hogy itt lesz örökre. Szellőhöz feküdt és elaludt, Szellővel együtt.