Sophie arra kelt fel, hogy valaki az arcát nyalogatja. Mikor kinyitotta a szemét, Szellő nézett rá.

- Ó jó napot neked is. - nevetett Sophie, és megpuszilta a lovat.

Felkelt, kicsit rendbe tette magát, majd körülnézett. A nap már felkelt, így fél hét biztosan van. Elköszönt Szellőtől, majd a házba ment, s mikor belépett nagy fogadásban részesült.

- Sophie hol voltál? - kérdezte Ella.
- Igen, úgy eltűntél mikor edzettünk! - mondta dühösen Cathy.
- Elmentem Szellőhöz. Nagyon kedves paci. - mondta Sophie és Cathyra rá se nézett.
- Jó, de ilyet többet ne csinálj. - nézett rá Ella.
- Rendben, de azért majd néha kint alszok vele. - mosolygott Sophie.
- Azt lehet. - nevetett már Ella is.

Megették a reggelijüket, majd Sophie felment zuhanyozni. Hamar lejött, és már az istállóba is ment a felszerelésekért. Mivel Ella bevitte a boxába Szellőt, így Sophie ott lecsutakolta. Majd Cathy jött be és elcsodálkozott.

- Hé te, Vakmerővel miért nem foglalkozol? Nem látod mennyire szomorú! - kiáltotta Cathy.
- Mi bajod van, nem Elizabeth már a lovasa? - kefélte tovább Szellőt.
- Nem! Hogy gondolhatsz ilyet! - mondta Cathy.
- Tegnap elvoltatok.. És én meg Szellőhöz mentem. - mondta Sophie, és adott egy répát Szellőnek.
- Hát biztosan, de akkor is a te lovad Vakmerő, és leápolhatod szegényt!
- Jól van már ordítós kisasszony. De ha az én lovam, én lovagolok rajta! - kuncogott Sophie.
- Nem ezt ígérted meg Elizabethnek, Sophie.
- Csak azt, hogy akkor lovagolhat, azt nem mondtam hogy ma is. Ja és ha már annyira el vagy foglalva vele, akkor átmegyek a szomszédba díjugratást tanulni! - mondta Sophie, aki már lecsutakolta Vakmerőt és felnyergelte.
- Állítsd már le magadat! - tartotta vissza őket Cathy.
- Lehet, hogy tegnap nem foglalkoztunk veled, de nem volt idő. Amúgy ma is jön majd Elizabeth, ahogy minden hétköznap és leszel szíves normálisan viselkedni! Amúgy meg Aron majd tanít!
- Jól van anya (idegesítőbb kiadás). Aron? - nevetett Sophie.
- Mi a bajod vele a múltkor még belé voltál esve! - mondta Cathy, és a háta mögül előjött Aron.

Persze Aron mindent meghallott.

- Sziasztok, Sophie... - fordult Aron Sophiehoz.
- Ennél a napnál már nem lehet rosszabb! - mondta Sophie és kivágtatott.
- Még jó hogy te visszakerültél hozzám. - simogatta meg Vakmerő nyakát Sophie.
- Nyihaha. - bólintott Vakmerő.

Sophie hallotta ahogy egy ló vágtája közelít hozzájuk. Így ügetésből lelassult lépésbe, és látta hogy Aron az.

- Figyelj Sophie, tudom tegnap nem nagyon figyeltünk rád és...
- Felejtsük már el jó! Tudom, jobban érdekel titeket, mert ő új és jobb és még szebb is! - nézte Sophie Vakmerő sörényét.
- Nem, tudod mikor téged tanított Cathy lovagolni, ő is nagy figyelemmel nézett.
- Hát jó de nem ekkorával amúgy is, amit az előbb mondtam... - s Aron elcsitította Sophiet.
- Figyelj, amit előbb mondott Cathy, nos hát ö nem vagyok oda Elizabethért, hanem... - pirosodott el Aron.
- Mi? - és Sophie megörült.
- Hát akkor tudod. - mosolygott Aron.
- Végre, egy kis jó. - és Sophie mesésen érezte magát.

Még egy kicsit kettesben lovagoltak, majd visszamentek az istállóba. Kiderült Elizabeth nem jön, mivel vásárolni mennek. Így hát Sophie ugrathatott, és persze Aron tanította. Most már mindnyájan mesésen érezték magukat.