Melanie, aki mindenki csak Melnek hív, egy 15 éves emos lány. Imád bulizni, csavarogni, valamint a legjobb barátjával lenni Leoval. De ez percek alatt megváltozik, és Melre rá sem lehet majd ismerni.

- Szia Mel! - futott oda húzz Leo.
- Szia Leo! - örült meg Mel, majd Leohoz fordult.
- Képzeld, tudok egy kis munkát, amivel pénzt kereshetünk. - dicsekedett Leo.
- Milyen munkát? - és közben Mel rágyújtott.
- Keresztapámnak van egy vágóhídja, ahol lovakat ölnek le, és ott kéne segítenünk. Na benne vagy? - nézett fel a fiú Melre.
- Ja, legalább több pénzem lesz. - majd felszálltak a vonatra.
- És ez mikortól lesz? - helyezkedett el Mel a vonaton.
- Már holnap kezdhetjük. - mosolygott Leo.
- Oksi. - válaszolta Mel, majd kinézett az ablakon.

Egy cseppet sem vágyott arra, hogy iskolába menjen, inkább Leoval csavarog. De sajnos muszáj javítania, különben elköltöznek innen.

- Valami baj van? - nézte aggódóan Leo.
- Semmi. - zökkent vissza a valóságba Mel.

Már meg is érkeztek, és leszálltak a vonatról, majd a büfébe mentek. Mel vett egy szendvicset, majd elköszönt Leotól, és a sulihoz ment. Útközben remélte, hogy nem lesz semmi rossz, de ez sajnos nem így történt. Az első óráján még minden rendben volt, de aztán...

- Melanie, ha nem csinálod meg a házi feladatot, mondtam hogy megbuktatlak! - üvöltött a matek tanár Melre.
- De nem is értettem! - válaszolta Mel.
- Ne feleselj, és felhívom anyukádat! - majd a tanár elővette a telefonját.

Mel azthitte, megöli a tanárt, de sajnos nem lehetett. Idegesen nézte, ahogy a tanár az anyjával beszélt. Tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. Szerencséjére a többi óra hamar eltelt, így hamar hazament, és lefeküdt az ágyára. Majd váratlanul hazaért, az anyja, Mel pedig érezte, hogy számára itt a vég.

- Szia Mel! - köszönt neki az anyja.
- Szia anya! - lepődött meg egy kicsit Mel.
- A matek tanárod mondta, hogy nem érted az egyenleteket, így korrepetálásra fogsz járni. - mondta az anyja.
- Jó. - Mel visszasietett a szobájába, és el sem hitte, hogy mi történik vele.

Háromkor már indult is a korrepetálásra. A tanár elég kedves volt, nem pedig olyan üvöltözős, mint a matektanára. Mindent elmagyarázott neki, és Mel meg is értette. Hazafelé menet találkozott Leoval, aki kicsit meglepődött, hogy matekkönyvvel látja a barátnőjét.

- Te meg hol voltál? - nézett rá nagy szemekkel Leo.
- Korepetáláson. - válaszolt Mel.
- Aha biztos. Képzeld, pénteken elmehetnénk a discoba, ha van kedved. - ölelte meg Leo Melt.
- Jó ötlet, szerintem mehetek is. - mosolyodott el Mel.
- Szuper! Akkor megyek is, Szia! - köszönt el Leo.
- Szia! - búcsúzott el Mel is.

Miközben vacsoráztak, Mel beszámolt arról, hogy holnap már lesz munkája. Az anyja jó szemmel figyelte, ahogy a lánya jó útra tért, de mikor meghallotta a discot, rögtön ideges lett.

- Szerintem nem jó ötlet. - nézett az anyja Melre.
- De anya... 1 hónapja nem voltam discoba.
- Még nem tudom... - majd felállt az anyja, és elkezdett mosogtani.

Melnek már jobban tetszett a talán, mint a nem. S már várta az első munkáját Leoval.