Mel kicsit sem akart felkelni. Tudta, ma matekból dolgozat lesz, és ő pedig kicsit sem készült rá. De mire észhez kapott, a tanár már a dolgozatokat osztotta is ki. Nagy nehezen írkált valamit, majd beadta. Tudta egyes lesz, vagy talán kettes, mert általában mindig ilyenre sikerülnek. Az előtte lévő padban látta, hogy Nelly és Sam róla csevegnek.

- Nézd már, hogy nézz ki! Mint akit a kukábót szedtek ki! - nevetett Nelly.
- Nem csodálom, hiszen ott is laknak! - röhögött már Sam is.

Mel legszívesebben szétverte őket, de már csak ez hiányzott volna, és akkor talán ki is rúgják. Reménykedett, hogy ennél a napnál nem lehet rosszabb, és szerencséjére nem lett, hanem még jobb lett. Az angol dolgozata négyes lett, amin egy kicsit meglepődött, majd tovább ment Leohoz.

- Szia Mel! - köszönt neki Leo.
- Szia Leo, indulhatunk? - kérdezte Mel vidáman.
- Persze, és mitől van ilyen jókedved? - mosolygott Leo.
- Hát az biztos, hogy nem a matek miatt. - nevetett Mel. De az angol dolgozatom tök jól sikerült, mert négyes lett!
- Akkor gratulálok. - dícsérte Leo.

Nem volt messze a vágóhíd, egész hamar odaértek. Út közben mindent megbeszéltek, de főleg a discon járt az agyuk. De visszazökkentette őket az, hogy Leo keresztapja már az ajtóban állt.

- Nos akkor 6-ig ittlesztek, és segítettek beterelni a lovakat. Utánna majd megkapjátok a fizetést. - majd elindult George a karám felé. Mel és Leo követték, majd hirtelen Mel beleszeretett az egyik lóba. Egy szép, pej Svéd melegvérű kancába. Sajnos az jött, amire egy kicsit sem várt, mert őt kellett a vágóhídra vinnie.

- Leo! - suttogott oda Mel.
- Miaz? - nézett felé Leo.
- Nos, én nem akarom, hogy ez a ló meghaljon, meg kell mentenünk.
- Te megörültél? - ment idegesen Leo, Melhez.
- Nem, de segítened kell! Bújtassuk el valahová, és majd mikor hazafelé megyünk akkor majd elviszem. - nézett a kancára Mel.
- Hát jó, ha neked ez jó. - majd egy kis sötét búvóhely felé mutatott.
- Ez pont jó, köszi Leo! - majd bevezette a lovat a helyére.

Georgenak fel sem tűnt, hogy egy lóval kevesebb van. Elég hamar végeztek, bár Melnek nem nagyon tetszett ez az egész, legszívesebben az összes lovat megmentette volna, de hát sajnos ezt nem tehette. George kifizette őket, majd bement a házába.

- Nos akkor indulás! - mondta suttogva Mel.
- Persze. - nevetett Leo.

Mivel már sötét volt, így nem nagyon lehetett őket látni. Közben Leo elköszönt Meltől, ők pedig csendesen folytatták az útjukat.

- Nagyon szép vagy. - simogatta meg Mel a lovat.
- Nyihaha. - a lónak tetszett, hogy végre rendesen bánnak vele.
- Mi legyen a neved? - mosolygott a lóra Mel. Szerintem a Whisper szép név lesz neked. - és közben egy puszit adott a lónak.

Melnek szerencséje volt, mert egyik szülője se ért haza. Bevitte Whispert a kis fából készült házikóba, majd elgondolkozott, hogy mit is kénne csinálnia. De minden eszébe jutott, s most örült neki igazán, hogy régebben volt lova. Feltöltötte a szénahálót, majd friss vízet is adott Whispernek, majd hallotta ahogy az anyja megérkezik. Kiszökött a hátsó ajtón, és bement a házba.

- Szia Mel! - érkezett meg az anyja.
- Szia anya! - sietett le hozzá Mel, majd megmutatta a fizetését.
- Egész jól keresel. - dícsérte meg az anyja a lányát.
- Köszi. - majd felment Mel a fürdőbe, és lezuhanyzott.

Azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el az anyjának, hogy mi történt. De elhatározta, hogy majd a vacsoránál elmondja.