Új bejegyzés Frissítés

2011.03.03. 21:03 zizz

DIADAL SZÍVE 1.fejezet                                                    Tél Hétfő reggelén a nap vidáman sütött be Louise szobájába,ám a lány mégsem akart tudomást venni arcát csíkosra festő napsugarakról.A nyári szünetelső napján délig kívánt aludni,így nagy nyögéssel a fejére húzta a párnáját,ám nem bírt visszaaludni. Felült az ágyában,és a kutatóan körülnézett a szobájában.A szobára a legenyhébb kifejezés a rendetlenke lett volna.A padlón összevissza hevertek a csinos,divatos pulóverek,szoknyák,topok,a hatalmas íróasztalon a füzetek és az iskolai könyvek halmaza beterítette az egész felületet,és még az ágy végében is odagyűrt törölközők és ruhák hánykolódtak.Persze Lou nem a kupit szemlélte,hanem -mint mindig- keresett valamit.A mobilját.A divatos,apró,érintőképernyős készüléket,ami most fülsüketítően elkezdett zenélni.Avril egyik számát,a What The Hellt játszotta,amíg a lány ki nem kászálódott összetúrt ágyából és elő nem kereste egy nagy kupac ruha alól. -Haló?-motyogott bele álmosan a telefonba. -Heló,Lou,felébredtél már? Nem lenne kedved...-kezdte egy kedves hang,de Louise félbeszakította: -Nem!Nem akarok lovagolni,lovakat nézni,lovat etetni!- -Jól van,jól van,Dámát már elláttam.Tehát,nem akarunk úszni egyet a tóban?-kérdezte Melodie. -Huhh,jó oké.Tízkor a tónál?-kérdezte megnyugodva Louise. -Tízkor?Már fél tizenkettő van,te kis álomszuszék!Na,találkozzunk tizenkettőkor,Lou- Miután elköszöntek egymástól,Louise letette a kagylót.Még hevesen dobogott a szíve,túldobogta a madarak vidám trillázását,és a félelem szaga elnyomta a finom fűillatot. A lány kiskora óta nagyon félt a lovaktól...Tisztán emlékezett rá,amikor lovagolni tanult egy lovasudvarban Melodieval. A kislány lova megbokrosodott és végigvágtatott a pályán.Ekkor megtörtént a baj.A ló bakolt egyet,és hiába ragadta meg a lovat az edző,Lou lerepült róla,s arca a homokba fúródott. Ahányszor végigpörgette a fejében a balesetet,annyiszor érezte a felkúszó rémületet,és szinte érezte a finom szemű homokot az arcán,az orrában,a szemében,és lassan fojtogatta... Lousie arra ébredt,hogy összegömbölyödve fekszik a padlóján és remeg. Halálfélelme volt a lovaktól. Megrázta a fejét és az órára pillantott. Tíz perc múlva tizenkettő! Csipkednie kellett magát,gyorsan felkapta a fürdőruháját és egy divatos strandruhát,majd biciklire pattant és őrült módon tekerni kezdett a Tigereye-tó felé. A Tigereye-tó volt Slaklyew városka zafírja.A tó egy hatalmas szemet formázott,és néhol kisebb-hosszabb nyúlványok keletkeztek,így a szem úgy nézett ki,mintha tigriscsíkos lenne. A lányoknak volt egy kedvenc partszakaszuk,aminek a bejáratát majdnem teljesen benőtték a bokrok és a kisebb fák,így nem lehetett belátni a kis szigetre. Mikor Louise megérkezett,lihegve,izzadtan,Melodie már várta a parton.A lány átbújt a bokrokon,majd a biciklijét a bokornak döntötte,és leterítette a törölközőjét a földre. Levette a strandruhát és a barátnőjével együtt beszaladt a vízbe. A hatalmas hőség után a hideg víz csodát tett,Louise felfrissülve el is feledkezett a lovaktól való félelméről.                                    Nyár  Másnap Melodie korán reggel kipattant az ágyából,meg sem várva az ébresztőóra csörgését.A szobában rend uralkodott,kivéve a padlón heverő lovas posztereket,amiket előző este még fel akart rakni a falára.A lány véginézett a szobáján.Mindenhol lovas poszterek,és persze egy csomó kép állt Dámáról is. Dáma volt Melodie csodálatos kancája.Hat éves volt,palomino New Forest kanca.Mel egyszerűen imádta a kis kancát. A lány újra végigfuttatta szemeit a szobáján.Türkizkék falak,barna fabútorok.Kellemesen frissnek tűnt ilyen forró reggeleken is.Bezzeg Louise szobája!Az maga volt a káosz.Barátnője szobája piros és narancssárga minden árnyalatából állt,és mindig fülledt meleg volt,akárhogy szellőztetett is.Louise szobájában mindig finom füstölőillat terjengett,Mel szobájának meg inkább lószaga volt. De Melodie nem bánta.Ma reggel is sietve felrángatta magára az agyonhasznált drapp lovaglónadrágját,és kivett egy tiszta,frissen mosott ujjatlan pólót.Az órájára nézett. Hat óra huszonöt perc. Lerohant a lépcsőn és felkapott egy répát,majd halkan felhúzta a lovaglócsizmáját és kisurrant az ajtón. Nem akarta felébreszteni a szüleit és a hugát,Florát. Felpattant a házuk falának támasztott saras biciklire és beletaposott a pedálba. Pár perc múlva meg is érkezett a lovarda kovácsoltvas kapujához.Már hallotta a lovak nyerítését és érezte a mámorító lóillatot. A nap melegen sütött,de a fák még hűvös árnyékot adtak.A lány besietett az istállóba.Még senki sem volt ott,így a csöndben hallotta a szétpattanó zabszemeket a falatozó lovak szájában és a legyeket hajkurászó lovak farksuhintásait.Végigsasszézott a folyosón,majd hirtelen megállt egy ló boxa előtt.A boxból egy kedves palomino kanca pislantgatott Mel felé,nagy,barna szemeivel.A lány bement a lóhoz,mire a ló úgy megörült,hogy örömében majdnem fellökte a lányt. -Héhé,hóha,Dáma!Még fellöksz,kislány-nevetett a lány,amikor majdnem fenékre huppant.Gyorsan hozta a ló reggelijét,majd lepucolta a Dámát.Melodie egy óra múlva büszkén nézett végig hátasán.Dáma szőre ragyogott,kis patái tiszták és olajosak voltak. -Most pedig lovagolunk.Mit szólsz?-paskolta meg a lány Dámát. A ló felhorkantott,és mintha bólogatott volna,dobálta a fejét.Melodie elszaladt a szerszámosba és kisvártatva egy jó állapotban lévő fekete nyereggel és egy barna bőr kantárral tért vissza.A box faláról lekapta az égszínkék izzasztót és Dáma hátára terítette.Majd teljesen felszerszámozta a lovat. Az udvaron felült Dámára,és megpaskolta a nyakát. -Jó kislány vagy-suttogta Melodie és elindította a lovat.Egy gyönyörű délelőttöt töltöttek együtt a mezőkön,csak ló és a lovasa létezett. Egy buckánál Dáma begyorsított és szertelen ügetésbe kezdett.Melodie a nyakához simult,odadobta a lónak a szárat és belefúrta az arcát a ló selymes sörényébe. Lova felvetette a fejét és vad galoppba kezdtek.Melodie érezte,hogy az adrenalin felszökik a vérében,füle dübörgött,de csak hajtotta a lovat.Egy hosszú vágtaugrásnál megcsörrent a lány mobilja,és elromlott a meghitt együttlét.Melodie gyorsan megállította a megijedt Dámát,majd egy kézzel szorosan tartotta a csúszós szárakat,míg a másikkal kikotorta a zsebéből a mobilt.Övé nem volt olyan modern és trendi,mint Louisé,de telefonálásra és játékra éppen jó volt.Gyorsan felpattintotta a tetejét és megnyomta a felvesz gombot. -Haló? -Szia,Mel!Nincs kedved egy kis plázázáshoz? -Óóh,dehogynem,csak most lovagolok Dámán... -Oh,akkor nem is zavarok-próbált könnyedén beszélni Louise,de Melodie kiérezte a félelmet a hangjából. -De,menjünk,indulhatunk is.Hány óra van?-próbálta felvidítani barátnőjét. -Negyed egy.Kettőkor a Jamslice előtt? -Ott leszek-mosolygott Mel és letette a  telefont. Ellátta Dámát az istállóban és sietett haza,hogy lezuhanyozhasson és átöltözhessen,mielőtt a gigantikus plázába indulnak...

2011.03.03. 17:42 zizz

Bevezető Louise és Melodie nagyon különböznek,mind a nyár és a tél.Louise utálja a lovakat,tüzes,hamar felkapja a vizet,Mel pedig pontos ellentéte Lou-nak: imádja a lovakat és sikereket ért el díjugratásban,nyugodt és hűvös.Habár a lányok különböznek,mégis legjobb barátnők.Azonban,amikor a világhírű Diadal hozzájuk kerül,minden megváltozik...Vajon,mi lesz Diadallal? Megmenekül? Vagy elmegy,és soha nem látják viszont? Efféle kétségek között a barátnők még közelebb kerülnek egymáshoz és a lovakhoz...No meg az izgalmakhoz!

[3-1]