A kutya az ember legjobb barátja,
de a ló írta a történelmet.

A lovaknak több eszük van annál,
hogysem emberekre fogadjanak.

Puszták ezer bitang lova,
szélnél vadabb,és mind szabad,
mint habzó tengeren a hab.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A ló:
Önteltség nélküli nemes jellem;
Irigység nélküli barátság;
Hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész,mégsem szolga.

Vad szelleme elvarázsol,
Ha sörénye a fényben táncol,
S fényárnyékként suhan tova
A négylábú csoda, a Szél Fia!
Tekintete rabul ejti szívedet,
S szabadulnod többé nem lehet...

Én veled vágtázom, tudod hogyan
túl a medvén és a jávorszarvason.
Én veled vágtázom télen és nyáron
ezen a gyönyörű tájon.
Én veled vágtázom, hol nincsen határ,
Veled vágtázom, amíg csak akarod.

Hátán ülve elrepülnek gondjaid,
Hátán ülve szívfájdalmad megszökik,
Hátán ülve magányod elvándorol,
Hátán ülve végre érzed: valakihez tartozol!
Hátán ülve a szabadság szárnya hív,
Hátán ülve boldogsággal telik meg minden szív,
Hátán ülve felragyog az azúr ég,
Hátán ülve megérted, hogy a világ csak Velük szép!

Ki lehet az? Mi lehet az?
Vágtat szélsebesen.
Karomat tárva várom,
jöjj hát szélsebesen.
\"Gyere erre itt vagyok,
ne félj tőlem én szeretlek téged,
s megsimítom sörényed,
amikor csak akarod\"
Vágtat tovább, erre jő!
Felpattanok rá, s úgy repülünk tovább!
Mégis...valami bánt!
Talán az,...hogy csal álom az egész!

A lovaglás az élet, a többi meg csak részlet.

A lovak angyalok, csak láthatatlan a szárnyuk.

Lovat szeretni olyan, mint szerelmesnek lenni.

Az élet túl rövid, öleld át a lovad és ne engedd el.

A lovak is beszélnek. Csak oda kell figyelni rájuk!

A lovak segíthetnek az embereknek, hogy megjavuljanak.

A lovak képesek a hétköznap gondjaiból a fellegekbe emelni.

Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember s emberré a ló.

A lovakat a szívünkkel kell megérinteni, és a szív mindig kéznél van.

Ló lovas nélkül is ló, de a lovas ló nélkül csak egy egyszerű ember.

Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.

Odavezethetsz egy lovat a vízhez,de nem kényszerítheted arra, hogy igyon!

Hova lenne a világ, ha nem léteznének lovak, hogy értelmet adjanak neki?

"Lovam bocsáss meg. Te arra vagy hivatva, hogy az ember terhét hordjad."

Az egész világban ott vannak a lovak és egyetlen lóban ott van az egész világ.

Nem attól válsz jó lovassá, hogy a lovad nem tud ledobni. Hanem attól, hogy nem akar.

A ló előnye a tenger, a bölcsnek is ló való, Mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló.

A tréner meghallja, amit a lova mond neki, a jó tréner azt is meghallja, amit csak suttog.

Nem csak az a nagy sportló, aki nyerni tud, hanem az is, aki egy pofon után fel tud állni!

Lovak - ha az úristen valaha is náluk szebbet teremtett, azt biztosan megtartotta magának.

Egy ló sohasem vágtázik olyan sebesen, mikor egy másik lovat kell utolérnie és lehagynia.

Az ember soha nem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek és boldogabbnak, mint a lóháton.

Ha a lovad nemet mond valamire, akkor rossz kérdést tettél fel, vagy rosszul tetted fel a kérdést.

Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló.

A barátom voltál, a mindenem, vigasztaltál ha szomorú voltam, de elmentél örökre, ki pótolhatna téged?

Aki a lovakat szereti és tiszteli, minden bizonnyal jó ember. De akit a lovak szeretnek és tisztelnek, az biztosan az.

Aki képes beszélni a lovak nyelvén, nem a szavak embere. Sokkal inkább a gesztusoké, melyeket saját szíve közvetít.

A kutya felnéz az emberre, a macska pedig lenézi az embert, de egy türelmes ló úgy tekint rá, mint egyenjogú partnerére!

A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg. Vigyázz rá, mert életét neked áldozta.hálából terhedet hordja.

A lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén.

Ha valaki egyszer felül a lóra, és ha szereti a lovat, bele szerelmesedik és nem valószínű, hogy utána el fogja hagyni a lovaglást.

A ló igazi menekülő állat. Ha nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja és nem a harcot.

A lovak megértése nem testi ügyesség kérdése, hanem tudás az alapja, ennélfogva szellem és intellektus szükségeltetik hozzá.

A ló: nemesség önteltség nélkül, barátság irigység nélkül, szépség hiúság nélkül, készséges segéd, de soha nem rabszolga.

Ha elnyered egy ló teljes bizalmát, különleges dologra teszel szert, melyet jól meg kell becsülnöd, s mely maga is saját becsületedből fakad.

Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit.

Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!

A ló szeme mély óceán. Legtöbbeket elvakít, mit felszíne tükröz. Mélységének rejtett titkait csak az érti meg, aki lova lelkéhez már megtalálta az utat.

Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.

Mondd miért tűröd el, hogy fejedre kantárt, hátadra nyerget tegyünk? Hiszen te szabad vagy. Te szabadnak születtél. Most én nem teszek rád semmit. Kérlek szárnyalj velem.

Van egy mondás, miszerint a lónak élveznie kell munkáját feladatának elvégzése közben, máskülönben sem a ló, sem a lovas nem lesz képes kitűnő teljesítményt nyújtani.

A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, az ég megnyílik és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja. Tiszteletkört teszek a tulajjal aki virágos takarót tesz rám.

Nincs annál szebb dolog, mikor sóhajotok egyszerre csendül, mikor szívetek egyszerre dobban és hevesen verő szívvel az akadályok elé néztek, s ugyanaz fut végig bennetek.

A világ kincse a lónak két szeme között rejlik. A ló az ember után a legdicsőbb teremtés, a legnemesebb foglalkozás a lótenyésztés, a legszebb mulatság a nyargalás és a legjobb dolog a lónak etetése és ápolása!

Most, hogy a kapunak támaszkodva nézem, amint kedves lovam az almafa alatt legel, és szellő simogatja az arcomat, úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és nem történt volna semmi. Pedig minden megváltozott. Örökre.

Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.

S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos-e két rám meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?

Egymillió évvel az ember születése előtt, a lovak óriási mezőkön legeltek, és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak ők hallottak. Mint vad a vadásszal, úgy találkoztak először az emberrel, mert jóval azelőtt sem, hogy munkára fogták volna, a húsukért megölték őket. Az emberhez fűződő viszonyuk örökre törékeny marad, mert a félelem immár túl mélyen költözött a szívükbe ahhoz, hogy elfeledhessék. Az új kőkorszak óta akadt néhány ember, aki mindezt megértette. Ők a lovak lelkébe láttak, és gyógyírrel szolgáltak sebeikre. Halkan titkokat súgtak a lovak zúgó fülébe. Őket nevezték úgy, hogy a suttogók.

Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kell tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes az idő tájt még szabadon száguldott.