- Mi ez? - kelt fent Melanie, és az anyja.
- Jajj, csak ezt ne... - és mindketten kirohantak a kis fa épülethez.
- Ez meg micsoda? - nézett dühösen a lányára.
- Whisper... - majd meglátta, hogy egy csomó egér rohant kifelé.
- Lásd el, bent majd megbeszéljük. - mondta az anyja.
- Jó. - közben Mel Whispert nézte.

Nem történt semmi baja, ezért Mel hamar visszament. Le kell tudnia a dolgot minél előbb.

- Nos anya. - ült le az anyja mellé Mel.
- Hallgatlak. - kortyolt bele a kávéjába.

Mel mindent elmesélt, a vágóhídtól kezdve Whisper neveadásáig. Látta, hogy az anyja kicsit sem dühös, inkább még vidám is... De vajon miért?

- Gratulálok kicsim. Régebben, énis úgyan ezt csináltam. - nevetett az anyja.
- Ez komoly? - lepődött meg Mel.
- Bizony, csak én egy legelőről tettem, mert a tulajdonos meghalt.
- Értem. És hogy hívták a lovadat? - érdeklődött Mel.
- Holdfény. - mosolygott Bella.
- Szép neve volt. - dícsérte Mel.
- Bizony, de mostmár készülődjünk, mert elkésünk! - állt fel az anyja.
- Jó!

Mel felöltözött, és boldogan rohant a vonat felé. Leo már várta, és egész furcsán nézte.

- Te veled meg mi lett? - nézte meg rendesen Melt.
- Whisper. - mosolygott Mel.
- És mi van a holnapi discoval? - száltak fel közben a vonatra.
- Hát szerintem nem megyek, mert Whisperrel leszek...
- Ne már! Amióta az a Whisper van, azóta színes ruhákban jársz, és nem vagy benne a nagy bulikban sem! És ne hidd azt, hogy nem tudom, hogy tegnap visszacsempézted a cigit, amit adtam neked! - üvöltött Leo Melre.
- És baj? Nekem jobban tetszik ez az életem, legalább boldog vagyok! - fordult az ablak felé Mel.
- Miért eddig nem voltál? Hát akkor Szia! - és Leo elment a másik fülkébe.

Melnek Leo volt az egyetlen barátja, így hát nem estek jól a szavai. Anya megértett engem, de Leo nem... - szomorkodott. De abban a pillanatban rájött, hogy az egyik osztálytársa Lilly szereti a lovakat, és neki is van. Villámgyorsan berohant a suliba, és Lilly felé sietett, aki mint mindig, egyedül várakozott az udvaron.

- Szia Lilly! Képzeld, van egy lovam! - futott Mel Lillyhez.
- Szia Mel, tessék? - nézett értetlenül Lilly Melre.
- Kaptam egy lovat, úgy hívják, hogy Whisper. - mosolygott Mel.
- Szép neve van, de becsengettek, úgyhogy menjünk be az órára!

És a két lány vidáman beszélgetett a lovakról, míg be nem értek. A matektanár kicsit meglepődött, hogy Mel a legjobb tanuló mellé ül. Hamar elmentek az órák, és Mel elvitte Lillyt hozzájuk. Megmutatta a lovát, és közben az anyja is hazaért. Bella boldog volt, mert tudta a lánya végre jól érzi magát, ezért nem is zavarta őket, hanem bement a házba. Lilly pedig holnapra meghívta Melt, egy kis lovaglásra. Mel már alig várta a holnapot, hogy lovagoljon Whisperen.